Bizony!Elmúlt Valentin nap és mindenhol párok mászkálnak,egymás kezét fogva,néha-néha puszit nyomva egymás arcára.Ez egy átlagos Valentin nap utáni hétfő,kivéve,hogy most Allison és én is részesülhettünk ebben az érzésben.Reggel egy kicsit többet is törődtem a sminkkel,mint amennyit kellett volna és Allison sem fukarkodott az alapozóval,de a végeredmény sem az én,sem az ő esetében nem lett értékelhetetlen...Sőt! ;) Ally fekete cicanaciban,hosszú kockás inben(ami a derekánál be volt szűkítve),és barna rövid szárú csizmában volt.Én maradtam a lazábbnál(ami télen nem túl egyszerű,főleg mínusz 10 fokban):I love music-os póló,farmer,térd alattig érő csizma.De semmi extra nem kellett volna,hogy jobban nézzünk ki,hiszen sugárzott rólunk a "mi szerelmesek vagyunk,ti meg nem...bebebe"-feeling,amin--lássuk be--sokat dobott az amikor Josh és Brad megjelentek.Nem kellett volna,mert amúgy is jól néztek ki,de látszott,hogy a hajukra több zselé került,hogy tovább tartson az a mesés frizura,és az őket körülvevő,2m-es hatótávú illatfelhőből következtetni lehetett,hogy ők is rengeteg időt töltöttek reggel "szépítkezéssel".
Furcsa volt,amikor a fiúk--miután lepakolták a cuccaikat--odajöttek hozzánk,adtak egy puszit és átkaroltak minket.Ekkor Katy és Emola rosszallóan néztek ránk,mintha irigykednének--ami lássuk be,elég jó érzés volt--,erre összaenéztünk Allyvel és egy kipirult arccal társított mosollyal elintéztük a beszélgetést.Brad és Josh szokásukhoz híven a második szünetben elmentek kaját venni,de most--ahogyan a távolból láttuk--több dolog volt náluk,mint általában.Mi a szekrényeknél voltunk:Allison az ének cuccát halászta elő a --rumlis--szekrényéből,én csak vártam rá,mert már nálam volt minden,amikor odaért hozzám Josh.Allison először észre sem vette a szekrényajtaja mögött álló Bradet,de amint becsukta az ajtót,feltűnt neki,hogy álmai pasija egy szivecskés linzert nyújt át neki.Josh felém tartva a kis tálcás sütit--amin mellesleg Love-felirat volt--,jelezte,hogy vegyem el,de amikor nyúltam érte,megfogta a kezem és közelebb húzott magához majd adott egy puszit.A szemem sarkából láttam,hogy az egész folyósó minket bámul--hát igen,ezt még meg kell szoknom--.Ally megölelte Bradet és egymást átkarolva mentek be a terembe.
Miután a tanításnak vége lett,Josh és Brad hazakísért minket.Allisonék utcájában Brad és Al lefordulta,mi Josh-sal mentünk tovább a mi utcánk felé.Az úton sokat beszélgettünk,de még a főúton lévő kiskereskedésnél megállt és megkért hogy várjam meg őt.Bement a boltba és bő öt perc múlva ki is jött onnan--de most egy rózsával a kezében...Odajött hozzám,átadta a virágot és megölelt,majd rájött,hogy ha már rózsát,a szerelem virágát adta,ehhez többnek kellene társulnia,mint egy ölelésnek,ezért megfogta a derekamat és megcsókolt. Rohamosan telt az idő,miközben hazafele menet beszélgettünk,nevettünk,de végül odaértünk hozzánk.A kapuban egy búcsúpuszival elköszöntünk egymástól,majd ,amint beértem a házba--a leckékkel,a tanulnivalókkal nem törődve--berontottam a szobámba és az első mozdulatom a gépem bekapcsológombjára irányult.Beléptem gyorsan Facebook-ra és Allyvel hosszasan beszéltünk arról,hogy mi volt az "életem első pasija hazakísért WOW..." történettel.Allison elmondta,hogy Brad egy Belga csokikülönlegességgel lepte meg,aminek szív alakja volt,majd úgy döntöttek,hogy kiülnek a magaslesre és együtt megeszik a csokit,hogy tudják: egy szív dobog bennük...(ez olyan cuki <3).
Másnap,amikor beértünk a suliba,Brad és Josh már ott voltak--ami szokatlan,mert becsengetés előtt 5 perccel szoktak beérni--és egy-egy szivecske alakú mini,falra aksztható dísszel vártak.
Mindketten átadták a meglepinket,megöleltek,de én utána félrehúztam Allisont:
-Ez így nem lesz jó!--kezdtem--Ők mindig adnak nekünk valamit,de mi még semmivel sem leptük meg őket!
-Tudom,--mondta Allison--és ez nekem is rossz érzés,de van egy ötletem...
Ally megsúgta a fülembe az ötletét--ami mellesleg nagyon bejött--és elhatároztuk,hogy meg is valósítjuk...
Délután gyorsan hazarohantunk--busszal mentünk :P--,mivel mondtuk Bradnek és Joshnak,hogy most sietünk haza és most nem kell hazakísérniük.
Gyorsan felhívtam a boltot,hogy házhozszállítással kérem a hozzávalókat--ami mellesleg egy évtizedbe telt,hogy elmondjam az egész listát--és 12 perccel később meg is érkeztek...Na jó,mostmár leátulom,hogy egy négyszemélyes vacsorát terveztünk Allisonnal:ő csinálja az előételt--pirított rozskenyér és hozzá házi sajtkrém,mivel mindketten imádják a sajtot-- és ő szervezi meg az udvarukban az előkészületeket--asztal,székek,díszek,stb...Én a főétlt és a desszertet csinálom--tejszínes csirkemell petrezselymes rizzsel és desszertnek barackos túrógolyót csokiba mártva(avagy a házi gyümis túró rudi)--,de ezek mellett még a fiúkat is nekem kellett meghívnom azzal az indokkal,hogy átjöhetnének dumálni és esetleg elmehetnénk így négyen sétálni...De legalább igent mondtak,az lett volna a ciki,hogy ha megcsináljuk azt a sok mindent és nem tudnak eljönni...
Este,amikor már minden teljesen elő volt készítve,rájöttünk Allisonnal,hogy semmi innivalót nem csináltunk.De mivel még csak 15 évesek vagyunk,nem ihatunk semmi alkoholosat--és nem is szándékozunk--ezért még gyorsan elugrottam a kisboltba és vettem egy üveg kólát és a poén kedvéért gyerekpezsgőt...Elővettük Allisonék pezsgőspoharait,hogy ha már díszes vacsora,meg pezsgő,meg...meg kóla,akkor ne tűnjön ki a háttérből a műanyag pohár...
Brad és Josh éppen becsengettek Allyék kapucsengőjén,amikor mi még javában a konyhában díszítettük a kaját--egy kis mentalevél ide,egy kis darált szerecsendió oda.
Gyorsan levettük a kötényt és beengedtük Josht és Bradet.Azzal az indokkal hátrahívtuk őket,hogy meg kellene beszélnünk valami eszementül fontosat--igaz ia mert közben el szerettük volna mondani nekik,hogy nem kellene annyi ajándékot adniuk. Elkerekedett a szemük,amikor meglátták az asztalt,a díszítést és megérezték az illatokat.
-E...ez mi?Ezt ti csináltátok?--kérdezgetett zavartan Brad.
-Ennyit fáradoztatok...csak miattunk?--blokkolt le Josh is.
-Ennyit megérdemeltek!--monduk egyszerre Allyvel.
Josh és Brad elmosolyodtak majd megkértük őket,hogy üljenek le.Mi kihoztuk az előételt,de közben a fiúk észrevették a pezsgőspoharat és a benne lévő "pezsgőt".Brad felemelte a poharat és méregetni kezdte,mire Allison elmosolyodott:
-Nyugi...csak Süsü pezsgő,egyszerű szénsavas lötyi-mondta.
Kezdett mindenkinek elege lenni a sok dumánól,ezért egy határozott "Együnk!" mondattal beindítottam a vacsorát.Amíg én bevittem a konyhába az előétel tányérait és kihoztam a főételt,addig Allison megpróbált megberátkozni Josh-sal is,mert nem igazán ismerte--bevallom én sem nagyon ismerem Bradet--,de a végén jót dumáltak.Kiértem az összes adaggal,de bent felejtettem az evőeszközöket,ezért visszaindultam értük,de amint kifelé hoztam őket,elestem a küszöbben és elejtettem az összes evőeszközt.Josh azonnal oda is rohant hozzám:
-Jól vagy?-kérdezte
-Persze,jól vagyok,de most mehetek mosogatni :P-válaszoltam
Ezen mindenki jót nevetett--a bénaságomon--,de szerencsére volt még elég tiszta villa és kés,ezért megúsztam a mosogatást.Huhh...
Kivittem mindent--és ezúttal nem is estem el--és végre nekiláthattunk a főételnek.Brad és Allison nagyon csendben ültek,miközben mi Josh-sal folyamatosan beszélgettünk,ezért kezdeményeztem nekik egy beszélgetést egy egyszerű "Ti mivel töltitek majd a tavaszi szünetet?"kérdéssel...Bevált..Al és Brad egyből elkeztek arról dumálni,hogy Brad elmegy a nagyüleihez az ország másik felébe,Allison pedig elmegy a szüleivel kempingezni.A sok--már-már túl sok--beszélgetés közepette teljesen elfeledkeztünk a desszertről,de a főétel után fél óra múlva az is a terítékre került.Csodák csodájára az egész vacsora nagyon jól sikerült:ízlett minden a fiúknak,nem vették rossz néven a pezsgős dolgot,és rngeteget nevettümk.Elmondtuk nekik,hogy nagyon szeretjük őket,de nem kellene annyit ajándékoznuk...ezt szerencsére megértették...nagyon jól telt az este és miután hazamentek a fiúk,mi is--a takarítás után--nyugodtan hajthattuk álomra a fejünket,hogy nem költenek ránk több pénzt feleslegesen,hisz nem kell ajándékot adniuk...tudjuk hogy imádjuk egymást! :)